Pedagógiánkról

Aktív részvétel, közvetlen tapasztalás!

A gyermeket körülveszi egy ’nyelvi fürdő’,
amely biztonságos környezetben,
szeretetteljes légkörben nyújtja számára az idegen nyelvet.
A korai idegennyelv-fejlesztés legfontosabb jellemzője, hogy tevékenység közben történik. A kisgyermek fő tevékenysége a játék, ezért a nyelvi foglalkozások mindig játékba, értelmes, a gyermek korának megfelelő tevékenységbe ágyazottan jelennek meg. A gyermeki tanulás sokkal kisebb mértékben alapul verbalitáson, szavak megértésén, mint a többi korosztályé. Ezért a gyermek számára a mozgás, cselekvés, az érzékszervekkel való befogadás, a szituációkból való értelmezés mind-mind az értelemteremtést szolgálja. A nyelvi alapkészségek közül a hallás utáni megértés az, amely minden foglalkozáson jelen van. A gyermeket körülveszi egy ’nyelvi fürdő’, amely biztonságos környezetben, szeretetteljes légkörben nyújtja számára az idegen nyelvet. A gyermeknek van ideje feldolgozni a hallottakat, a pedagógus nem követeli az azonnali nyelvi produkciót. Az első időben elég, ha fizikai választ ad az utasításokra. (Például: hámozd meg a banánodat, harapj bele, mosd meg a kezedet, stb.). Ezzel a módszerrel komoly szókincset lehet eljuttatni a gyerekhez, sőt, ellenőrizni is lehet, hogy megértette-e, hiszen a mozdulatai ezt egyértelműen elárulják. Az ének, a zene, a ritmikus mozgás, a tánc, és a mesemondás mind-mind olyan módon segítik hozzá a gyermeket a nyelvi input megszerzéséhez, ami korának megfelelő. A mozgás, a ritmus, a rím élményt okoz. A mesék struktúrája nyelvtől független, ily módon a gyermek a háttér tudására támaszkodva is képes az értelemteremtésre.

Dr. Kovács Judit PhD
Korai nyelvpedagógiai és kétnyelvű közoktatási szakértő
ELTE Tanító és Óvónőképző Főiskolai Kara

Tudtad, hogy a tanulás annál hatékonyabban és eredményesebben megy végbe minél több öröm társul hozzá?

Az örömteli oktatás neurológiája

Judy Willis

Agyi területeken végzett kutatások szerint, amikor a tanulás öröme elszáll, a tanulás maga is véget ér.

A legtöbb gyermek alig várja az óvodát, és boldog izgatottsággal néz az iskolás évek elé. Az óvódás és kisiskolás gyerekek körében még igen gyakori, hogy óriási lelkesedéssel számolnak be mindarról, amit tanultak. Sajnos, az oktatásban ma domináns ismétléseken és sztenderdizált teszteken alapuló oktatás könnyen elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól. Mivel a törvényhozók számára a teszteredmények folyamatos javítása az elsődleges szempont, az oktatási törvények megalkotói gyakran azt a hibás következtetést vonják le, hogy a csoportosan dolgozó, nevetgélő, művészetek, zene vagy tánc terén kreatív diákok nem sajátítanak el valódi elméleti ismereteket. Ennek eredményeként a tanárok gyakran úgy érzik minden áron fegyelmezett légkört kell teremteniük a tanórákon. A gyerekeket tehát szigorúan sorba ültetik, arccal a tábla felé, s elvárják, hogy tankönyveik a megfelelő pillanatban a megfelelő oldalon legyenek nyitva.

Előnyös tanítási módszerek támogatása neurológiai ismeretekkel

Az igazság az, hogy amikor száműzzük a tanteremből az öröm és a biztonság kellemes érzéseit, egyben a hatékony információ-feldolgozást és a megtanultak hosszú távú emlékezetben való tárolását is megnehezítjük diákjaink számára. Ahelyett, hogy örömüket lelnék a tanulásban unottá, idegessé válnak; így persze legkevésbé sem tudjuk lekötni a figyelmüket. Egy idő után a kezdeti boldog izgatottság a feledés homályába merül és a tanulóknak már csupán rossz érzéseik támadnak az iskola szó hallatán.

Jómagam neurológusként és tanárként egyaránt tapasztalhattam, milyen fontos szerepe van az örömnek a tanórákon. Neurológiai képalkotó eljárásokkal végzett kutatások, és az agyi neurotranszmitterek szintjének vizsgálata egyaránt kimutatta, hogy a diákok órán való jó közérzete hatással lehet az információátvitelre, illetve az információ agyban való tárolására (Thanos et al., 1999). Amikor a tanulók motiváltak, stesszmentes környezetben tanulnak és elmerülnek abban, amit csinálnak az őket érő információk szabadon átáramlanak az amygdalán s így a kogníció magasabb szintjeit érik el. Ilyen esetben több neurológiai szintű összeköttetés jön létre az agyban, az információ tehát mélyebben rögzül és a tanulónak akár ’aha’ élményben is része lehet. Az ilyen jellegű élmények azonban közel sem a csöndes, rendkívül fegyelmezett tanórák résztvevőire, sokkal inkább a mozgalmas tanórák részeseire jellemzőek.

Agyi mechanizmusokon alapuló kutatások

Egy, a neurológiai képalkotó eljárások illetve a neuro-kemikáliák használatán alapuló kutatás eredményei egy olyan oktatási modell használatát támasztják alá, melyben a stressz és a szorongás jelenléte kevéssé jellemző (Chugani, 1998; Pawlak, Magarinos, Melchor, McEwan, & Strickland, 2003). E kutatás szerint akkor következik be hatékony, magas szintű ismeretelsajátítás, amikor a gyermekek tanórai tapasztalatai pozitívak, érdeklődési körükhöz, mindennapi életükhöz és élményeikhez kapcsolódóak.

Számos tanulásteoretikus (Dulay & Burt, 1977; Krashen, 1982) szerint a megtanultakat akkor őrizzük meg hosszú ideig a memóriában, ha azokhoz erős pozitív érzelmek társulnak. A kognitív pszichológia terén végzett kutatások klinikai bizonyítékkal szolgálnak arról, hogy a stressz, az unalom, a zavarodottság, az alacsony motivációs szint illetve a szorongás önmagában (vagy rosszabb esetben együttesen) megakadályozza a hatékony tanulást (Christianson, 1992).

A neurológiai képalkotó eljárásokkal és az agyban jelenlévő speciális kemikáliák (az ún. neurotranszmitterek) szintjét vizsgáló kutatások segítségével könnyen érthetővé válik, mi is történik az agyban a feszültséggel teli érzelmi állapotok során. A vér glukóz vagy oxigénhasználatát mérve a PET (pozitron emissziós topográfia) és az fMRI (funkcionális mágneses rezonancia) képekről leolvasható, hogy az agy mely területei mutatnak nagyobb aktivitást. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy a feszültséggel teli körülmények esetén az információ nem jut el a memóriarögzítésért és tárolásért felelős agyterületekre. Más szóval, amikor a stressz aktiválja az agy érzelmi szűrőit, az információ magasabb kognícióért felelős agyi területek felé áramlása korlátozottá válik, és így a tanulási folyamat megakad.

A biztonság szigete, az ideális érzelmi légkör megtervezése

Mint azt a fentiek is bizonyítják, a tanterem könnyen válhat a biztonság szigetévé, ahol a tárgyi tudáshoz szükséges információkon túl a diákok lehetőséget kaphatnak arra, hogy örömteli, támogató légkörben sajátítsák el a tananyagot. Amennyiben a tanár erőfeszítéseket tesz a tanóra feszült légkörének oldására, a pozitív hangulat megteremtésére a diákok érzelmi rugalmasságára, a diákok ennek köszönhetően mélyebb tudásra tehetnek szert. Mindezt tudományosan, az agyi képalkotó eljárásokkal végzett kutatások eredményei is alátámasztják.

Nem létezik olyan agyi képalkotó eljárással vagy az agyhullámokat vizsgáló módszerrel folytatott kutatás melynek eredményei szerint a tanulás során fellépő örömérzet, vagy a mozgalmas tanórákra jellemző hangoskodás negatív hatással volna a tanulásra. Mégis, napjainkban egyes iskolák hallgatólagos parancsot adnak ki a tanórák ’fegyelmezetlensége’ ellen. Most, hogy a tudomány képes a stressz, és a szorongás tanulásra gyakorolt negatív hatásait bizonyítani, a tanárok talán magabiztosabban hangoztatják majd a diákok lelkesedésének fontosságát.

A tanároknak meg kell tanulni egyszerre feszültségmentessé, és a megfelelő agyi stimulációhoz szükséges kihívásokban bővelkedővé, újdonságokkal telivé tenni a tanórákat!!!


A cikk az alábbi linken található The Neuroscience of Joyful Education,Judy Willis

Judy Willis ( jwillisneuro@aol.comwww.RADTeach.com) neurológusként tevékenykedett 20 éven keresztül; jelenleg a Santa Barbara Középiskolában tanít. Szerzője az alábbi műveknek: Research-Based Strategies to Ignite Student Learning: Insights from a Neurologist/Classroom Teacher (ASCD, 2006; http://shop.ascd.org/productdisplay.cfm?productid=107006) illetve a Brain-Friendly Strategies for the Inclusion Classroom (ASCD, 2007; http://shop.ascd.org/productdisplay.cfm?productid=107040)-nak.