A “korai nyelvoktatásról”: Pedagógiáról

v_vge_2010_london_127

Egy lehetőség a kisgyermekek “fogékony életszakasz”-ának kihasználására, a nyelv eszközével történő nevelésre. 


„Nyelvtudásunkat nem csak szókincsünk határozza meg, hanem az is, hogy bennünk lüktet-e a nyelv ritmusa, dallama, hangulata, mentalitása, hogy megszületett-e bennünk a nyelv. És miért csak a kommunikáció először? Mert a nyelv nem a nyelvtanban él, hanem a nyelvtanon túl. /A nyelvtanulás művészetéről: Hevesi Mihály nyelvtanár, fordító, Waldorf-tanár/

Kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása nagymértékben a természetes nyelvelsajátítás folyamataira épül.

“…Az agykutatás mai állása szerint az agy a pubertáskor végéig fejlődik. Eddigre alakul ki az a rendkívül finoman szőtt háló, ami a neuronok összekapcsolódása révén jön létre. Ennek a hálónak a strukturáltsága határozza meg elsődlegesen szellemipotenciálunkat. A pubertáskor után a tanulás elsősorban a meglévő szinapszisok működtetését jelenti, új idegi kapcsolódások ritkábban jönnek létre. Minél később szerzünk meg tehát egy bizonyos tudást, az annál nehezebben rögzül azemlékezetünkben. Ebből az következik, hogy az alapvető kultúrtechnikákat, így az idegen nyelveket is, lehetőleg minél fiatalabb korban kell megismertetni a gyermekekkel.
Ez annál is inkább indokolt, mivel kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása nagymértékben a természetes nyelvelsajátítás folyamataira épül. Mivel ebben az életkorban az anyanyelv elsajátítása még nem zárult le véglegesen, a gyermek mindazt a könnyedséget és magától értetődőséget, amivel anyanyelvi kompetenciái fejlesztésén munkálkodik, átviszi az idegen nyelvre is. Később aztán, amikor az anyanyelvi oktatás keretében egyre tudatosabban foglalkozik a nyelvvel, ezt atudatosságot felhasználja az idegen nyelv elsajátítására, ami viszont visszahat az anyanyelv elsajátításának folyamatára. Így a két nyelv, az anyanyelv és az idegen nyelv elsajátítása állandó kölcsönhatásban, egymást gazdagítva történik. Az egyik legfrissebb kutatás, az OECD „Tanulás tudománya és az agykutatás” című projektjének egyik deklarált célja a kisgyermekkori tanulás sajátosságainak feltárása, s ezen belül is elsősorban annak tisztázása, hogy tartható-e az az elmélet, miszerintléteznek un. „fogékony életszakaszok”, amikor az egyén bizonyos ismereteket, készségeket, jártasságokat hatékonyabban sajátít el, mint más életszakaszokban.
Az első eredményekről 2000-ben számoltak be. Az idegen nyelv korai kezdése szempontjából különösen releváns az a megállapítás, miszerint minél korábban kezdi el valaki egy idegen nyelv tanulását, annál könnyebben képes elsajátítani az adott nyelv nyelvtanát. Az elsajátítás hatékonysága nem függ az életkortól, de a ráfordított energia mennyisége kb. 13 éves kor után jelentősen megnövekszik. A nyelv nem egy agyi területhez, hanem szerte az agyban különböző neurológiai eseményekhez kötött folyamat. A nyelvtan elsajátítása során az első nyelv esetében a bal agyféltekefrontális területe lép működésbe. A második idegen nyelvnél ez esetben mindkét agyfélteke aktivizálódik. Minél idősebb a nyelvet elsajátító egyén, annál nagyobb aktivitást mutat az agy a nyelvtan elsajátítása során. Márpedig a nagyobb aktivitásjellemzően arra utal, hogy az agy egy feladatot nehezebben tud ellátni.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kisgyermeknek minél gyorsabban tételesen meg kell tanítanunk az idegen nyelv nyelvtanát. A tanítás tartalmairól és módszereiről vallott nézeteinket ez a felfedezés nem érinti. Oktatáspolitikai szempontból azonban annál nagyobb a jelentősége.
Ellentmondó eredmények híján változatlanul fontos érv a korai kezdés mellett a fogékony szakasz létezése auditív területen is. Egy 1998-as, az Európai Bizottságnak átadott kutatási beszámoló szerint a korai kezdés kimutathatóan jótékony hatással van a kiejtésre, az intonációra, a közlések hosszára és a kommunikációs stratégiák alkalmazására. Persze, a sikeres nyelvelsajátításban a korai életszakaszban nagy szerepet játszanak a nyelvek és a nyelvtanulás iránti fogékonyság mellett más korosztályi jellemzők is, így például a kíváncsiság, a tudásszomj, a kommunikációs igény, az utánzási készség és képesség stb. Egy osztrák kutatócsoport hosszú távú megfigyelései azt mutatják, hogy mindezeken túl a hatékony nyelvelsajátítás fontosfeltétele a minőségileg és mennyiségileg optimális input.
A korai nyelvoktatás kívánatos céljai, tartalmai és módszerei.
Mindazok alapján, amit a fentiekben a korai nyelvoktatással kapcsolatosan megállapítottunk, egyértelműen meghatározhatók annak szükséges és lehetséges céljai, majd a célokkal szoros összefüggésben annak tartalmai és módszerei.
Célok:
Az idegen nyelv tanításának-tanulásának célkitűzései három dimenzióban határozhatók meg:
  • a tanulók idegen nyelvi kommunikatív kompetenciájának, azaz használható nyelvtudásának megalapozása és fejlesztése;
  • a tanulók inter- és multikulturális nevelése;
  • a tanulók önálló nyelvtanulóvá nevelése.
A korai nyelvoktatás a maga speciális lehetőségei révén mindhárom területen hatékonyan hozzájárul e célkitűzések eléréséhez, amennyiben …
  • … bővíti azoknak a lehetőségeknek a sorát, melyek révén a tanulók már ebben a korai életszakaszban megkezdhetik a felkészülést megváltozott és állandóan változó világunkra. Ez a változás számos más tényező mellett abban a folyamatban ölt testet, amelynek során a multikulturális (sok-kultúrájú) és multilingvális (soknyelvű) valóság, mely gazdagítja életünket, de egyben új kihívásokat is jelent, egyre növekvő mértékben mindennapjaink részévé válik. Minél előbb kezdi meg az iskola az idegen nyelvvel – és ezáltal egy idegen kultúrával – való találkozás révén kiépíteni a tanulóban azt a tudatot, hogy azidegenséget, a másságot olyan magától értetődő jelenségnek fogadják el, amivel meg kell és meg lehet tanulni együtt élni, annál nagyobb az esélye annak, hogy hosszú távon sikerül kialakítani a tanulókban az idegenséggel, a mássággal szembeni alapvetően pozitív beállítottságot. A tanulók kisiskolás korban lényegesen nyitottabbak az idegenség irányában, mint bármikor a későbbiek során. Nem fenyegetést látnak benne, hanem olyasvalamit, ami felkelti érdeklődésüket, kíváncsivá teszi őket. Ösztönösen megpróbálják felderíteni mindazt, ami az idegenben a jól ismerthez képest hasonló vagyéppen egészen más. Az idegen nyelvvel való foglalkozás során tehát differenciálódik a világról alkotott képük és fokozatosan megtanulják saját világukat tágabb összefüggésekben és tudatosabban látni.
  • … felkelti a tanulókban a nyelv illetve a nyelvek iránti érdeklődést és kifejleszti bennük azt az érzést, miszerint a nyelvvel / a nyelvekkel való foglalkozás öröm. A korai nyelvoktatás a legtöbb tanuló számára első ízben teszi lehetővé, hogy a nyelv eszközével felfedezzen egy másik, a saját világától különböző, addig ismeretlen világot. Ezért tehát különösen alkalmas arra, hogy felébressze és táplálja a tanulók érdeklődését az új iránt, fokozza tanulási kedvüket.
  • … megalapozza és fejleszti a tanulók idegen nyelvi ismereteit és lehetőséget nyújt nekik a nyelvvel való foglalkozás során a nyelvnek, mint a kommunikáció eszközének a kipróbálására és alkalmazására.
  • … lehetőséget ad a tanulóknak, hogy miközben megtapasztalják az idegen nyelvi kommunikációban rejlő lehetőségeket, megtanulják tudatosabban szemlélni és használni saját anyanyelvüket.
  • … megismerteti a tanulókat az alapvető tantárgy-specifikus és tantárgyakat átfogó stratégiával és technikával, melyek segítik őket abban, hogy egyre önállóbban dolgozzanak és ezáltal egyre nagyobb mértékben vállaljanak felelősséget saját tanulási folyamatukért.
  • … hozzájárul a gyermek személyiségének sokoldalú fejlődéséhez, ösztönzi emocionális, kreatív, szociális, kognitív és speciálisan nyelvi képességeinek alakulását.
A korai nyelvoktatás célja tehát messze nem az, hogy már kisgyermekkorban megtanítsuk azt, amit más esetben a felsőbb évfolyamokon tennénk. A „mennyiségi” célok (tételes nyelvtudás) mellett illetve részben helyett kiemelkedően fontosak a„minőségi” célok (a nyelv eszközével történő nevelés), ami természetesen nem jelent(het)i azt, hogy a gyermekek mérhető nyelvtudása csak indokolatlanul lassan vagy egyáltalán nem fejlődik.
Tartalmak
A korszerű idegennyelv-oktatásban, így a korai nyelvoktatásban sem a megtanulandó nyelvi / nyelvtani jelenségek meghatározott köréből indulunk ki, nem ezekhez keresünk illetve „gyártunk” megfelelő tartalmakat, hanem olyan témákat és atémákhoz olyan anyagokat választunk ki, melyek egyrészt összhangban állnak a tanulóknak a világról szerzett ismereteivel, tapasztalataival, érdeklődésével, kommunikatív szükségleteivel, másrészt a lehetőségekhez mérten árnyaltan mutatják be a célnyelvi országokban élő emberek, közülük is elsősorban a hasonló korú gyermekek életét. Alapvetően tehát nem arról van szó, hogy a tanulók minimális idegen nyelvi kompetenciájára való tekintettel a világot leegyszerűsített formában mutatjuk be nekik. Úgy kell kialakítani a tanítás-tanulás folyamatát, hogy a tanulóknak lehetősége nyíljon egyszerű tartalmakon keresztül megtapasztalni a számukra releváns valóság komplexitását. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy az idegen nyelv eszközével „újra teremtjük” az anyanyelvi világot, amennyiben a korábban már az anyanyelven megszerzettismereteket egyszerűen átültetjük az idegen nyelv közegébe.
Sokkal inkább az a feladatunk, hogy az új nyelv segítségével új tartalmakat sajátíthassanak el a tanulók, ahol az új tartalom azt is jelentheti, hogy a látszólag ismert világ hirtelen „elidegenedve” jelenik meg előttünk, vagyis a már jól ismertre kívülről, az idegen szemével tekintünk, mintegy újra felfedezzük azt.
Olyan szövegekkel és munkaformákkal kell dolgoznunk, melyek felkeltik a tanulók kíváncsiságát, elgondolkodtatják vagy éppen megnevettetik őket, lehetőséget nyújtanak nekik arra, hogy szabadon szárnyalhasson a fantáziájuk,kibontakozhasson a kreativitásuk.
Az évek során, annak nyomán, ahogy a tanulók fejlődésük lépcsőfokain a világot minduntalan másképp tapasztalják meg, bizonyos témaköröket újra és újra feldolgozhatunk, miközben a tanulók diszpozícióinak megfelelően bővítjük, módosítjuk őket, újabb és újabb tartalmakat kapcsolunk hozzájuk, hogy ezáltal egyre komplexebb formákat öltsenek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a szavak és struktúrák körét az idők során szisztematikusan egyre tovább bővítjük, valamint eszközöket adunk a tanulók kezébe, hogy ezt mindinkább önállóan maguk is megtehessék.
A témakörök kiválasztása és elrendezése során célszerű lazán és sok szabadon kitölthető időkerettel tervezni, hogy az egyes témákat a tanulók érdeklődése szerint ki lehessen bővíteni és legyen mód esetleg általuk javasolt további tartalmakfeldolgozására is. Helyes, ha már ebben a korai életszakaszban bevonjuk a tanulókat a tanulás tartalmainak megválasztásába. Ezáltal elkerülhetővé válik, de legalábbis csökken annak a veszélye, hogy a tanítás a gyermeki világ köréből kimozduljon agyermekek számára csak korlátozottan releváns felnőtt világ irányába illetve hogy tanításunk a gyermekek világa helyett a felnőtteknek az erről a világról alkotott elképzeléseit tükrözze vissza. A jól megválasztott tartalom, a megfelelő téma mindenmás tényezőnél alkalmasabb arra, hogy tartósan motiválja a tanulókat.
Módszerek
A korai idegennyelv-oktatás céljai és tartalmai mellett annak módszerei is szoros összefüggésben alakulnak a tanulók életkori sajátosságaival, s az ezek tükrében változó készségeivel, képességeivel, érdeklődésével, igényeivel stb. Mindazonáltal nem felejthetjük el, hogy az életkori sajátosságok csak átlagos viszonyítási alapot jelentenek. A gyermekek fejlődése minden területen nagy egyéni különbségekkel zajlik, azaz az életkori jellemzőket rendkívül széles variációs lehetőségekkel színezik az individuális sajátosságok.
A korai nyelvoktatás kiemelt fejlesztési területei a beszédértés és a beszéd. A tanítás-tanulás folyamatát úgy kell kialakítani, hogy a tanulók a nyelvet értelmes, logikusan egymásra épülő tevékenységek sorozata által sajátíthassák el. módszerek révén lehetőséget kell adni nekik arra, hogy személyiségük egészével és lehetőleg minél több érzékszervükkel vegyenek részt a nyelvelsajátítási folyamatban, s ezáltal úgy tanulhassanak, ahogy az az emberi agy számára általában, és az ő saját tanulótípusuknak speciálisan a leginkább megfelelő. Meg kell találni a módját annak, hogy minél gyakrabban játékos formában dolgozhassanak, de óvakodni kell a játékosság elvének eltúlzásától. Törekedni kell arra, hogy a tanulók a megismert nyelvi elemeket egyre nagyobb mértékben spontán módon és rugalmasan tudják alkalmazni. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy nem minden tanuló szólal meg egyformán szívesen illetve egyformán hamar. A gátlásos, bátortalan tanulótsemmiképp sem szabad beszédre kényszeríteni, ki kell várni, amíg lehetőleg magától megszólal.
Az olvasás és az írás tekintetében az idegen nyelv területén tanácsos megvárni, amíg az igény a gyermekek részéről egyértelműen jelentkezik. Ahhoz, hogy a gyermekek szívesen olvassanak és írjanak idegen nyelven, meg kell tapasztalniuk annak hasznát egyéni tanulási folyamatukban. Látniuk kell, hogy az olvasás és az írás segíti őket kommunikációs készségeik fejlesztésében és kulcsot ad a kezükbe bizonyos számukra érdekes, izgalmas tartalmak (pl. célnyelvi gyermekirodalom) felfedezéséhez.
A szókincset és a nyelvtant minden esetben értelmes összefüggésekbe ágyazva kell bevezetni és lehetőség szerint úgy is kell gyakoroltatni. A korai nyelvoktatásban nincs szükség a nyelvtan rendszerbe foglalt tanítására. Elegendő, ha a gyermekek utánzás révén sajátítják el az alapvető nyelvtani szerkezeteket. Később, abban a mértékben, ahogy fejlődik analitikus gondolkodásuk, fokról fokra rá lehet vezetni őket az összefüggések megfigyelésére, a szabályszerűségek felfedezésére és a tudatos nyelvi reflexióra.
Tanárnak és tanulónak egyaránt tisztában kell lenni azzal, hogy a hibák természetes velejárói a tanulási folyamatnak. Azt mutatják meg, hogy mi az, amit a tanuló még nem ismer, nem ért vagy nem gyakorolt elegendő mértékben. A tanulóknak minéltöbb lehetőséget kell kapni arra, hogy negatív következmények nélkül kísérletezhessenek a nyelvvel, a használat során önmaguk fedezzék fel a saját hibáikat és küszöböljék ki azokat, s ezáltal egyre nagyobb biztonsággal legyenek képesek az idegen nyelvet a kommunikáció eszközeként alkalmazni. A tanulás sikerességének életkorilag megfelelő formában történőmérése és értékelése helyénvaló és többnyire maguk a tanulók is igénylik azt. A teljesítmények osztályzatokkal történőértékelésére azonban ebben a korai szakaszban nincs szükség. Osztályzatok helyett szerencsésebb a verbális értékelést alkalmazni, ami árnyaltabb formában teszi lehetővé a visszajelzést és tágabb kereteket biztosít a gyermekek individuális fejlődésének figyelembe vételére.
A teljesítménymérés során már a kezdetektől fogva tanácsos minél több olyan mérési formát alkalmazni, amely módot ad a tanulóknak arra, hogy teljesítményüket önmaguk mérjék. Hosszútávon bizonyára ösztönzőleg fog hatni az önértékelésikompetencia fejlesztésére az Európai Nyelvtanulási Napló (portfolió) kisgyermekek számára kidolgozott változata.
A tanítás és tanulás módszereit minden esetben úgy kell megválasztani, hogy a tanulók örömüket leljék a nyelvben és annak elsajátításában. Szeressék azt, amit tanulnak és azt is, ahogyan ezt teszik. Ahhoz, hogy a tanulók aktívan részt vegyeneka munkában és élvezettel dolgozzanak, olyan légkört kell kialakítani, ahol a jókedv és az öröm dominálnak, s ahol minden tanulónak lehetősége van arra, hogy sikerélményre tegyen szert.
A korai nyelvoktatás szükséges feltételei
A fentiek során többször, különféle összefüggésben említésre került már, hogy a korai nyelvoktatás akkor lehet eredményes, ha teljesülnek bizonyos „minimális”, „kedvező”, “meghatározott” feltételek. Az alábbiakban ezeket a feltételeket írjuk le:
Személyi feltételek
Kisiskoláskorú gyermekeket jól képzett szakembereknek kell tanítani, akik megfelelnek az alábbi elvárásoknak:
  • magas szintű nyelvismeret, példaértékű nyelvhasználat, különös tekintettel a gyermeknyelvre;
  • széleskörű ismeretek a célnyelvi kultúráról, különös tekintettel annak a kisgyermekkori nyelvoktatás szempontjából releváns vonatkozásaira;
  • érvényes és aktuális ismeretek a szak- és a társtudományok területén;
  • készség és képesség a rendelkezésére álló (tan)anyagok elemzésére, adaptálására, didaktizálására;
  • készség és képesség a nyelvoktatásban (is) az osztályon / tanulócsoporton belüli differenciálás megvalósítására;
  • készség és képesség osztálytermi kutatások megvalósítására;
  • igény a folyamatos önképzésre. …”
KORAI NYELVOKTATÁS A MAGYAR OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
Dr. M.Edit és Dr. P. Zoltán 2006

Magyar kutatónő fejti meg a kétnyelvűség titkát:

A Science című neves tudományos lap közölte egy fiatal magyar tudós, dr. Kovács Ágnes Melinda kutatását. Kovács tanulmánya igazolja azt, hogy a nyelvek megkülönböztetése és a több nyelv egyidejű tanulása már azelőtt megkezdődik, hogy a gyerek egyáltalán beszélni tudna.

A kutatónő felfedezését az egész világ megismerhette, mert miután a napokban a Science közölte a tanulmányt, az Associated Press is írt a kutatásról. A hírügynökségi anyag pedig megjárta a mainstream sajtót, többek között a Yahoo News legolvasottabb hírei közé került.

Kovács Ágnes Melinda, aki az MTA Pszichológiai Kutatóintézete és a CEU Kognitív Fejlődési Központ munkatársa, Olaszországban, egy trieszti kutatóintézetben végezte a kutatást az intézetvezető, Jacques Mehler segítségével. Kovácsék 44 olyan, egyéves kisgyereket vontak be nyelvfejlődési kísérletükbe, akik még nem tudtak beszélni.

A vizsgálat során arra voltak kíváncsiak, milyen mechanizmusok segítik azt, hogy a két anyanyelvű gyerekek ugyanannyi idő alatt két nyelvet tanulnak meg, mint az egy anyanyelvűek, illetve hogy ez a folyamat mikor kezdődik. A tudósok a gyerekek szemmozgását követték egy erre a célra fejlesztett készülékkel, amely 20 milliszekundumonként regisztrálta, merre néz a babák szeme.

Nem létező szavakkal

„Egy kétnyelvű helyzetet szimuláltunk a még nem beszédképes gyerekeknek: nem létező, három szótagú szavakat játszottunk le nekik, amelyekben felfedezhető volt két egyszerű szabályszerűség. A szavaknak vagy az első kettő, vagy az első és az utolsó szótagjuk azonos volt, például: lo-mo-lo, illetve lo-lo-mo” – magyarázza Kovács.

A két szabálynak megfelelően a szavak elhangzásakor egy képernyő jobb, illetve bal oldalán villantottak fel érdekes képeket a babáknak, majd újabb hasonló szavakat játszottak le nekik, de ezúttal képek nélkül. A gyerekek szeme ekkor a szótagokban rejlő szabályoktól függően mozdult el abba az irányba, ahol a képnek érkeznie kellett volna.

Nem szavak, szabályok

Vagyis a babák nem a szavakkal, hanem a szabályokkal társították a képeket, felismerték a rendszert a szótagokban. Viszont, míg a kétnyelvű babáknak sikerült mindkét szabályt egyszerre megtanulniuk, az egynyelvűek csak az egyiket sajátították el.

A felfedezés bizonyíték arra, hogy a nyelvtanulási mechanizmus már a beszéd megjelenése előtt különválik az egy- és két anyanyelvűeknél. A vizsgálat kontrollcsoportjával végzett kísérlet megerősítette azt a tényt, hogy a két anyanyelvű gyerekek ugyanannyi idő alatt tanulnak meg két nyelvet, mint az egy anyanyelvűek egyet.

A kutatás következő lépése a biológiai háttér vizsgálata. Kovácsék megismétlik a kísérletet úgy, hogy ezúttal nem a szemmozgást követik, hanem az agytevékenységet figyelik EEG-vel és infravörös spektroszkópiával (NIRS). A kísérletet egyébként dr. Patricia Kuhl, a washingtoni egyetem kutatója kommentálta az AP-nek, és elismerően nyilatkozott a tanulmányról. Kuhl szerint a kutatás tudományosan is alátámasztja, amit sok szülő tapasztalatból tud: a gyerek kisgyermekkorban – még hétéves kora előtt – tanul meg legkönnyebben új nyelveket.

Forrás:

http://index.hu/tudomany/2009/07/22/magyar_kutatono_fejti_meg_a_ketnyelvuseg_titkat/