Nagyoknak

Szemléletváltásra van szükség a nyelvoktatásban!

 087

A diákok nem azért jönnek az iskolába, hogy a tanárt nézzék.

A gyerekek részesei akarnak lenni a tanulás folyamatának. 

 

 

 

Testük és személyiségük egészével, lehetőleg minél több érzékszervük bevonásával tanulnak a leghatékonyabban. A beszédértés, a beszéd és az együttműködési készség fejlesztésén kívül fő célunk: örömet csempészni a tanulásba. Olyan eszközkészletre és olyan interaktív technikákra van szükség a tanítás során, amelyek örömmel és kedvvel végzett munkát, aktív tanulást eredményeznek.

Meg kell teremtenünk a tanulás élményszerűségét, hogy motiváljuk a gyerekeket!

A mai gyerekeket, akiket ezerféle inger ér, már nemigen lehet tanári előadással lekötni. Hamar elvesztik az érdeklődésüket. Nagyrészt unalmasnak tartják a nyelvórákat, a nyelvoktatásban előszeretettel alkalmazott passzív technikák miatt: szódolgozat, nyelvtani szabályok biflázása, szövegolvasás, diktálás, fordítás…. A használható nyelvtudást megszerzendő kommunikáció nagyon kevés. Túl sok az olyan „jó óra”, amikor a gyerekek csendben, mozdulatlanul ülnek az órán.
A tanárok hajlamosabbak a hiányosságokra felhívni a figyelmet; azt természetesnek tartják, ha a diák tud valamit. Mivel a diákokat nem igazán dicsérik a tanulási motiváció alacsony. Motíváció nélkül pedig nincs eredményes tanulás, ismeretelsajátítás.
 “A gyerek nem egy edény amit tele kell tölteni, hanem fáklya amit lángra kell lobbantani” /G. Galilei/
A tanár az iskolában nem lehet többé pusztán ismeretátadó, hanem partnerré és segítő szakemberré kell válnunk a tanulási folyamatban. Fel kell keltenünk a gyerekek érdeklődését, érdekeltté kell őket tenni és motiválni őket az aktív részvételre.
Különböző pedagógiai módszerekkel, segítenünk kell a gyerekeknek a minél gazdagabb tanulási stratégiák megismerésében.