Mi az a Helen Doron…?

Nyelvtanulás helyett, nyelvelsajátítás!

Anyanyelvi módszer!
A kisgyermek az anyanyelvét erőfeszítések, és tudatos tanulás nélkül, spontán módon elsajátítja. A kisgyermek naponta hallja szüleitől a nyelvet, benne él egy nyelvi közegben, ahol a környezettel való interakciók során “ráragad” a nyelv. Dr. Shinichi Suzuki japán zenepedagógus az anyanyelv elsajátításának bámulatos könnyedségét vizsgálva jutott arra az elhatározásra, hogy a zenetanulásban is megteremtse a “spontán módon elsajátítás” lehetőségét a gyermekeknek. Megvizsgálta, milyen jelenségek kísérik és milyen feltételek szükségesek ahhoz egy gyermek az anyanyelvét elsajátítsa.

És a zenét nyelvként kezdte el tanítani.

Minden gyerek képes rá!

  • Szülői részvétel.
  • Korai kezdés.
  • Napi kapcsolat a nyelvvel.
  • Ismétlés.
  • Szeretetteljes, bátorító légkör.
  • Együtt, más gyerekekkel.
  • Természetes nyelvi közeg.
  • Beszéd és kommunikáció először, és csak később az olvasás, írás.

31_suzukisuzuki-1132_suzuki

Dr. Shinichi Suzuki   1898-1998
Japán zenetanár, pedagógus és oktatáskutató.

http://www.suzukiassociation.org/

Helen Doron módszer az angol mint második anyanyelv tanításáért!

hd_hzik
Suzuki anyanyelvi módszeréből ihletet merítve,
Helen Doron kidolgozta saját módszerét,
az angol mint második anyanyelv tanítására
és 1985-ben elkezdte a gyerekekkel való foglalkozást.
..
A jéghegy csúcsa a könnyed játék, az örömteli oktatás, a kreatív alkotás, de ami a felszín alatt van, az egy nagyon komplex, minden részképességre odafigyelő, lépésről-lépésre felépített módszertan, amely megköveteli a HDEE tanárok magas szintű szakmai tudását és folyamatos továbbképzését.
Mert minden mindennel összefügg!!! 
 
A Helen Doron “ház”-ban az angol nyelv nem egy tantárgy,
hanem a kommunikáció eszköze!
Az a feladatunk, hogy megszerettessük velük az angol nyelvet,
oldjuk gátlásaikat, és motiváljuk őket új ismeretek elsajátítására.
 
Az életkori sajátosságokat figyelembe véve kurzusaink, tananyagaink,
3 hónapos kortól, 14 éves korig segítik a gyerekeket az
angol nyelv élményszerű elsajátításában.
Egymásra épülő kurzusaink
egyre biztosabb nyelvtudáshoz jutattják a gyerekeket.  

Minden gyerek képes rá!

Szülői részvétel.

A gyerekeknek nagyon fontos a biztonságot nyújtó szülői háttér, ezért foglalkozásaink kb. 4 éves korig szülői részvétellel zajlanak. Mozgalmas és interaktív foglalkozásainkon az anyukák, apukák is tanulják a nyelvet így sokat segíthetnek gyermekeiknek.

Korai kezdés.
Minél kisebb a gyermek annál természetesebb neki bármilyen nyelvi közeg. ” Ha a gyermek korán megtapasztalja, hogy egy fogalmat nem csak egy szóval lehet kifejezni (például az asztal ugyanaz marad, ha úgy nevezik, hogy table, Tisch, tavola, trapeza, stb), gondolkodása rugalmasabb, asszociációkra alkalmasabb lesz. Azok a gyerekek, akik több kódot használnak, nem csupán nyelvi készségeiket tekintve fejlettebbek, mint egynyelvű társaik. Tanulási stratégiái változatosabbak, célirányosabbak lesznek ennek következtében. Az idegen nyelv készségfejlesztő hatásán túl az is világos, hogy az idegen nyelvvel ismerkedő gyermek a világból másmilyen, nagyobb szeletet tud magáénak mondani.” /Dr. Kovács Judit PhD Korai nyelvoktatási szakértő ELTE Tanító és Óvónőképző Főiskolai Kara/

Napi kapcsolat a nyelvvel.
Egy második nyelv elsajátítását az szolgálja a leghatékonyabban, ha minden nap kapcsolatba kerülünk a nyelvvel. Borzasztóan fontos hangsúlyoznunk a napi CD hallgatás fontosságát -melyek tananyagcsomagjaink részét képezik. A CD hallgatás által születik meg, és válik jelenidejűvé a gyermekben a nyelv. Az először még ismeretlenűl csengő szövegek egyre ismerősebbé válnak a napi hallgatás és a foglalkozásainkon feldolgozott énekek, mondókák, mesék, mindennapos szituációk által, és egyre magabiztosabb tudáshoz juttatják a gyerekeket.

Ismétlés.
Foglalkozásainkon kb. 70%-ban mindig ismétlünk. A gyerekek bizonyos játékokat nagyon megszeretnek és újra és újra kérnek. Az ismerősség érzése biztonságot ad nekik. (Az otthoni CD-hallgatás során is, vagy maguktól eljátsszák, vagy kérik a szülőket, hogy közösen játszák el ugyanazt amit az órákon az adott zenére játszunk velük). Az elsajátítandó anyagot mindig újabb és újabb szövegkörnyezetbe helyezve, más-más szituációba, és cselekvésbe ágyazva mutatjuk be a gyerekeknek.

Szeretetteljes, bátorító légkör.
Minden próbálkozás dícséretet érdemel!

Együtt, más gyerekekkel.
Egymás segítése, bátorítása, a közös játék mind a gyerekek szociális készségeit fejlesztik. Látják, hallják, érzékelik, hogy a csoporton belül ki hogyan vesz részt egy-egy szituációban, -mit mond, mit válszol, mit reagál- és így együttműködve nagyon sokat tanulnak egymástól is.

Természetes nyelvi közeg.
Mesélünk, mondókázunk, bábozunk, szerepjátékokat játszunk, festünk, rajzolunk, maszatolunk, gyurmázunk, ragasztunk, építünk, alkotunk, kirakózunk, labdázunk, egyensúlyozunk, alagútban mászunk, trambulinon ugrálunk, kendő alá bújunk, énekelünk, táncolunk, ritmusra kántálunk ………. olyanokat játszunk ami a gyerkőc életkorából adódóan élménnyel ajándékozza meg őt. Mindezt angolul. Játékaink által megteremtjük azt a természetes közeget, ahol a gyermek jól érzi magát. Nálunk az angol nyelv az eszköz ahol a nyelv eszközével történő szelíd nevelés zajlik.

Beszéd és kommunikáció először, és csak később az olvasás, írás.
A gyerekek 6-7 éves korukban, iskolába kerülve kezdenek el az olvasással, írással ismerkedni. Addig csak beszélnek, ismerkednek a világgal. Fogalmi gondolkodásuk fejlődésével egyre választékosabban kezdik kifejezni érzéseiket, gondolataikat. Szükség van erre biztos alapra, az egyre kifinomultabb fogalmi gondolkodásra amiből magabiztosságot meríthetnek.

“Az az ember, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét is, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek. Ugyancsak pozitív eredményt várhatunk egy újabb, harmadik és minden további nyelv tanulásakor is. Az anyanyelv és az idegen nyelv tanulása közötti pozitív kapcsolatra már Goethe is rámutatott, amikor azt írta: „Nem ismerheti jól az anyanyelvét az az ember, aki nem beszél idegen nyelveket”. /Dr. Kovács Judit PhD Korai nyelvoktatási szakértő ELTE Tanító és Óvónőképző Főiskolai Kara/

Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese:

Az első és a második nyelv: a nyelv elsajátítása és tanulása

Az “elsajátítással” szemben a “tanulást” az jellemzi, hogy az elsajátítás során nem félünk a hibáktól, a tanulás során viszont igen. Vannak emberek, akik képesek felnőttkorban is az önellenőrzés nélküli nyelvtanulásra. Így könnyedén vissza tudnak csúszni a gyermeki állapotba, abbahagyják azt, hogy mindig figyelmeztessék magukat: “hogyha nem tudom, akkor ne mondjam”. Pléh Csaba pszicholingvistával beszélget Kónya Anikó, a Tandem szerkesztője.

K.A.: Beszéljünk az anyanyelv elsajátításának és a nyelvtanulásnak a rokonságáról.

P.Cs.: A nyelvelsajátítás egy kicsit mást jelent. Az a kérdés, hogy az első természetes nyelvnek vannak-e kialakulása során külön törvényszerűségei. Különbözik mind a tanulástól egészében tekintve, mind az egyéb “tudásoktól”. Azt szokták mondani, hogy az elsajátításra két dolog jellemző: az egyik a kontextus, vagyis hogy a kommunikáció természetes körülmények között valósul meg. Annak révén alakítom ki a nyelvnek valamiféle képét a fejemben, hogy beszélgetek az emberekkel, hallom, hogy mit mondanak a tévében és így tovább. A másik, hogy az elsajátítás nem választja külön a nyelv különféle mozzanatait. Gondolok itt arra, hogy egy kétéves kisgyerek nem tudja azt mondani a szülőknek, hogy “most ne tanuljunk nyelvtant, hagyjátok ezt a részes esetet”, vagy “döntsük el, hogy ma szavakat tanulunk vagy új nyelvtant”. Hát ilyen nincsen. Viszont mikor mi, felnőttek nyelvet tanulunk, akkor erre törekszünk. Igyekszünk a nyelvet szétszabdalni. A hagyományos nyelvoktatási módszerek is erre törekednek: most szókincstanulásról van szó, most nyelvtanról, most kiejtésről, most alaktanról, most szintaxisról és így tovább. A kisgyereknél ez nem így történik. A kisgyerek ugyanazokból a példákból egyszerre tanul kiejtést, szókincset, nyelvtani szerkezetet és társalgási szerkezetet – azt, hogy hogyan kell beszélni a nénivel, hogyan a rokonokkal és hogyan az ismeretlenekkel.

K.A.: Izgalmas kérdés, hogy a második és a többi nyelv az elsőtől eltérően alakul-e.

P.Cs.: Lehet az életkoron vitatkozni, de az biztos, hogy úgy 8-10 éves korig az újabb nyelveket is ugyanúgy sajátítjuk el, mint az első nyelvet. Újabban még neuropszichológiai bizonyítékokat is felhoznak emellett.

K.A.: És a nyelvtanulás felől tekintve?

P.Cs.: Az elsajátítással szemben a tanulást az jellemzi, hogy az elsajátítás során nem félünk a hibáktól, a “tanulás” során viszont igen. Az “elsajátításban” nincs olyan önellenőrzési folyamatunk, hogy ha nem tudtuk megtervezni, mit kell mondani, akkor inkább nem mondunk semmit vagy kerülő utat teszünk. Amikor mi felnőttek idegen nyelven kommunikálunk, sokszor abba az akadályba ütközünk, hogy a mondanivalónk sokkal bonyolultabb, mint az, amit ki tudunk mondani: olyankor megkerüljük. Persze így van ez az anyanyelvnél is, ha például a magyarban nem tudom jól az ikes igék feltételes módját, bizonytalan vagyok, hogyan kellene mondani, “mi is tudhatnók” vagy “mi is tudhatnánk”, akkor kerülési stratégiát használok, és egész másképp fejezem ki magam; azt mondom például: “nekünk is kellene tudni”. Az idegen nyelvnél ez a kerülési stratégia még erősebb. A kisgyerek nyolc-tíz éves korig nem használja ezt. Ő a saját hibáiból tanul. Mond valamit, kap valami visszajelzést a környezettől, ennek megfelelően módosítja a nyelv szerveződését. Krashen szerint, aki az elsajátítás-tanulás szembeállítás leghatározottabb képviselője, a felnőttet egy önellenőrző önfigyelő rendszer jellemzi. Ez tulajdonképpen már a prepubertás kortól kialakul. Az alap elmélet szerint két okból változik meg és válik “tanulássá” a nyelv elsajátítása. Az egyik az, hogy állandóan figyeljük magunkat, a másik az, hogy túl okosak leszünk. A Piaget elmélete szerinti műveleti gondolkodás megjelenésével túl logikusan viszonyulunk a nyelvhez. Boncolók leszünk, akik számára a nyelv egyes részei mind külön kialakítandó valóságok. Tehát olyan tíz-tizenkét éves kor körül megtörténik ez a változás is; megszűnik az a holisztikus megközelítés, az egészleges hozzáállás, ahogy a pici gyerek egyszerre sajátít el hangrendszert, szavakat és nyelvtani struktúrát.

Forrás: www.pszichológia.hu